A mióma egy nagyon gyakori, a fogamzóképes korban lévő nők 20-25 %-ában előforduló elváltozás. A méh jóindulatú daganatát nevezzük így, amely a méh tömegét alkotó simaizomban fejlődik ki. Pár milliméterestől akár emberfejnyi méretűre is megnőhet, és méretétől függően igen sokféle tünetet okozhat: alhasi fájdalmat, székelési, vizelési panaszokat, és legtöbbször rendellenes erősségű vagy idejű menstruációs vérzést, másodlagosan kialakuló vérszegénységet. A felismert miómát csak abban az esetben kell eltávolítani, ha méretével, elhelyezkedésével vagy gyors növekedésével problémát okoz, azonban a beavatkozást nem igénylő esetekben is rendszeresen kell ellenőrizni, mert természetét megváltoztathatja, és műtétet tehet szükségessé. A mióma csak igen ritkán alakul át rosszindulatú daganattá.
Ajánló
A mióma gyakran nem okoz különösebb panaszt, sokszor csak a nőgyógyászati vizsgálatok kapcsán, az orvos észleli először. A nagyobb, vagy rossz helyen lévő miómagöbök által okozott panaszok rendkívül változatosak lehetnek.
Leggyakrabban vérzészavarral jelentkezik. A méhnyálkahártya alatt elhelyezkedő göbök akadályozzák a méhnyálkahártya felépülését, a göbök által torzított méhüreg megnövekedett felszíne miatt a menstruációkor több vér ürül. A göbök gátolják a méhizom összehúzódását, így a nyálkahártya alatti ereket az izomrostok nem szűkítik be kellőképpen, emiatt a vérzés ideje elhúzódik, nagy alvadékok ürülhetnek. A menstruációs ciklustól függetlenül is kialakulhat kisebb-nagyobb vérzés. A sok vérvesztés vérszegénységet, vashiányt okozhat.
A méhűrt kitöltő göbök a méhizom összehúzódását provokálhatják, ezáltal a menstruációra jellemző, görcsös alhasi fájdalmat okoznak. Néha maga a göb a fájdalom forrása, ha állományában zavart a vérellátás, a belsejében lévő sejtek oxigénhiányát kíséri fájdalom. Az elhalt szövetek könnyen befertőződhetnek, ezt láz jelzi. Ha a göb egy nyéllel kötődik a méh felszínéhez, és itt megcsavarodik, akkor hirtelen nagyon erős hasi fájdalom jelentkezik.
A nagyobb göbök, amelyek a méh falában, illetve a méh felszínén helyezkednek el, a környező szervek nyomása miatt változatos panaszokat okozhatnak. A végbél és a húgyhólyag nyomásával gyakori székelési és vizelési ingert válthatnak ki, a húgycső nyomásával vizeletürítési, a végbél összenyomása által székelési akadályt képezhetnek. A húgyvezetékek összenyomása vesepanaszokkal, a kismedencei erek nyomása alsó végtagi szöveti vizenyősséggel (oedema) szövődik. Ezekkel a tünetekkel csak elhanyagolt esetekben találkozhatunk.
Szerencsés esetben a mióma nem okoz komplikációt a fogamzásban vagy a terhesség során, azonban többféle problémával is járhat. A méhüreg alakját deformáló göbök meddőséghez vezethetnek. Ennek hátterében a méhnyálkahártya vérellátási zavara, a méhűr torzulása, a méhnyak elzáródása, illetve a petevezetők mozgási zavara áll. Ilyenkor vagy nem jön létre terhesség, vagy spontán megszakad. A terhesség második felében gyakran növekedésnek indulnak az addig nyugalomban lévő göbök, romló vérellátásuk következtében. Ez fájdalommal és méhösszehúzódásokkal jár, vetéléshez, koraszüléshez vezethet.
A mióma a szülés folyamatában is okozhat nehézséget. Ha a göbök által torzult méhfal nem képes megfelelően összehúzódni, lassítja a szülés menetét, vagy kórosan erős vérzéssel jár. A szülés során a nagyobb méretű göbök akadályt képezhetnek, ezért ilyenkor császármetszés végzése válhat szükségessé.
A miómagöb felismerése nőgyógyászati vizsgálat során végzett kismedencei tapintásos vizsgálattal rendszerint nem okoz gondot. A miómagöb vizsgálatánál elengedhetetlen szerepe van az ultrahangnak, amely segítségével még az egészen kis göbök mérete és elhelyezkedése is pontosan meghatározható. A méhüreg tükrözés (hysteroscopia) során a méhnyálkahártyát bedomborító elváltozások igen jól észlelhetők, megfelelő technikai háttér és orvosi tapasztalat mellett egyúttal el is távolíthatók.
- Kialakulása, tünetei
- Kezelése
