A Lyme-kór 1975-óta ismert megbetegedés. Legjellegzetesebb klinikai tünete a csípés helyén jelentkező vándorló bőrpír. A megbetegedések 80%-a május-szeptember hónapban jelentkezik, terjesztőinek, a kullancsok előfordulási gyakoriságával szoros összefüggést mutat.
Kialakulása, okai
A Lyme-kórt egy baktérium, a Borrelia burgdorferi okozza. A kórokozót a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) terjeszti, mely egy 1-4 mm nagyságú, lapos, ovális alakú, sárgásbarna színű, kizárólag vérszívással táplálkozó ízeltlábú. A kullancs erdőkben, erdei tisztásokon, bokros, bozótos, nyirkos helyeken, az aljnövényzeten, a növények, cserjék, bokrok és fák levelének fonákján él, legfeljebb 1,5 méter magasságban lógva várja táplálékát. A reggeli és az esti órákban a legaktívabb. Mivel a déli napsütést, a hőséget és a szárazságot nem kedveli, ilyenkor a nedves avar alá húzódik.
Az emberre kerülő kullancs a ruhán, illetve a bőrön mászik a vérszívásra leginkább alkalmas vékony bőrfelületre, főként a könyök- és térdhajlat, valamint a felkar belső felületére és a deréktájékra. Szúrása többnyire fájdalmatlan, ezért gyakran észrevétlen marad. A kullancs csak a fejét fúrja be a bőrbe, ahol szájszervével erősen megkapaszkodik, így eltávolítása nehéz. Magától néhány óra vagy akár 3-8 nap múlva esik le a bőrből, fejlődési alakjától függően. Az emberre esős, nyirkos időben, többnyire erdei kirándulás, kocogás, táborozás alkalmával vagy a kerti munka során kapaszkodik fel. A kertekbe a háziállatok, a földön fészkelő madarak és a vadon élő kisemlősök révén kerül be. A mezőgazdasági vagy erdőgazdasági munkát végzők, pl. vadászok, erdészek, favágók különösen veszélyeztetettek.
A kórokozó baktériumok hordozói a vadon élő rágcsálók és az erdei nagyvadak. A kullancs a fertőzött állatból szív vért. A kullancsban a baktérium szaporodik és beépül a petékbe. A kullancs következő fertőzési alakja szúráskor már fertőzőképes, így kerülhet az emberbe. Emberről emberre nem terjed, azonban a terhesség alatt fertőződő anyán keresztül a magzat is megfertőződhet. Megfelelő kezelés esetén a magzat nincs veszélyben. Kezeletlen esetekben azonban magzati elhalás, halvaszülés, koraszülés is előfordul.
Az emberre kerülő kullancs a ruhán, illetve a bőrön mászik a vérszívásra leginkább alkalmas vékony bőrfelületre, főként a könyök- és térdhajlat, valamint a felkar belső felületére és a deréktájékra. Szúrása többnyire fájdalmatlan, ezért gyakran észrevétlen marad. A kullancs csak a fejét fúrja be a bőrbe, ahol szájszervével erősen megkapaszkodik, így eltávolítása nehéz. Magától néhány óra vagy akár 3-8 nap múlva esik le a bőrből, fejlődési alakjától függően. Az emberre esős, nyirkos időben, többnyire erdei kirándulás, kocogás, táborozás alkalmával vagy a kerti munka során kapaszkodik fel. A kertekbe a háziállatok, a földön fészkelő madarak és a vadon élő kisemlősök révén kerül be. A mezőgazdasági vagy erdőgazdasági munkát végzők, pl. vadászok, erdészek, favágók különösen veszélyeztetettek.
A kórokozó baktériumok hordozói a vadon élő rágcsálók és az erdei nagyvadak. A kullancs a fertőzött állatból szív vért. A kullancsban a baktérium szaporodik és beépül a petékbe. A kullancs következő fertőzési alakja szúráskor már fertőzőképes, így kerülhet az emberbe. Emberről emberre nem terjed, azonban a terhesség alatt fertőződő anyán keresztül a magzat is megfertőződhet. Megfelelő kezelés esetén a magzat nincs veszélyben. Kezeletlen esetekben azonban magzati elhalás, halvaszülés, koraszülés is előfordul.
- Kialakulása, okai
- Tünetei, felismerése
- Kezelése, megelőzése
