A vesekövek a vizeletbe kiválasztódó sókból képződnek. Nagyságuk a mikroszkopikus méretű kristályoktól (vesehomok), a néhány centiméteres nagy kövekig igen változó lehet. A legtöbb kő kalcium-oxalátból alakul ki, de cisztinből és húgysavból is létrejöhetnek. A vesekövesség tünete lehet fájdalom, vérzés, húgyúti elzáródás, vagy bizonyos esetekben visszatérő fertőzés.
Kialakulása, tünetei, felismerése
A kövek a húgyutakon belül bárhol elhelyezkedhetnek, a betegség gyakrabban érinti a férfiakat, mint a nőket, a leggyakrabban 30-40 éves korban kezdődik. A kövek kristályokból álló aggregátumok, melyek kevés szerves anyagot is tartalmaznak. A kristályok kialakulásához telített oldat szükséges, ennek létrejötte több tényezőtől függ. E faktorok közé tartozik a vegyhatás (pH), a koncentráció és az ionösszetétel.
A kövek - összetételük alapján - több típusa különböztethető meg: kalcium-oxalát, kalcium-foszfát, húgysav, vagy cisztin. A vesekövek 80 százaléka kalcium tartalmú kő. A kövek kialakulásában szerepet játszik, az étrend és a folyadékbevitel. Gyakrabban alakulnak ki kövek azoknál, akik sok fehérjét fogyasztanak, illetve akiknek magas a nátriumbevitelük. A visszatérő vesekövességben szenvedőknek éppen ezért is javasolják a fehérje és sószegény étrendet.
Annak ellenére, hogy a vesekövek leggyakrabban kalcium alapú kövek, a kalciumbevitel csökkentése nem mérsékli a betegség kockázatát. A csökkentett kalciumbevitel csökkenti ugyan a vizelet kalciumszintjét, de fokozza az oxalátürítést, és így kőképződéshez vezet.
Bár a vesekő kialakulásának sokféle oka lehet, és az év bármely szakában bárkinek okozhat kellemetlenséget, a leggyakrabban nyáron jelentkeznek a panaszok. Ennek oka az, hogy a nagy melegben az erőteljes verejtékezés és az elégtelen vízfogyasztás enyhe kiszáradáshoz vezet. Ettől megnő egyes anyagok koncentrációja a vizeletben, amelyek kikristályosodva vesekövet képeznek. A bőséges folyadékbevitel kiemelt fontosságú a húgyúti kövesség megelőzésében.
A betegség gyakran tünetmentes és a kövek jelenlétére csak véletlenszerűen, egyéb okból végzett vizsgálatok során derül fény. Ha a kövek a húgyutak elzáródását okozzák, akkor hirtelen nagyon erős hasi fájdalom jelentkezik. A fájdalom jellegzetesen a vesetájékra lokalizálódik, igen erős, gyakran álmából kelti fel a beteget, émelygéssel, hányingerrel és hányással járhat. A fájdalom esetenként epizódokban jelentkezik, és a hasban előrefelé sugárzik. Ha a kő lefelé halad a húgyvezetékben (ureter), akkor a fájdalom a herékbe, vagy a nagyajkakba sugárzik.
A kövesség második jellegzetes tünete a véres vizelet (haematuria). Utóbbi olymértékű lehet, hogy a beteg maga is észreveszi vizeletében a vért, de esetenként csak a laboratóriumi vizsgálatok mutatják ki a vért. A vizelet üledékének mikroszkópos vizsgálata során a kristályok is láthatóak lehetnek. Ha a vesekövesség következtében húgyúti fertőzés alakul ki, akkor a panaszok mellé hidegrázás, magas láz is társulhat.
Mivel a kövek 85 százaléka sugárfogó, a hasi röntgenfelvételen és a hasi ultrahang vizsgálat során is látható. Az eltávolított kő ún. krisztallográfiás elemzése ad pontost választ arra, hogy milyen összetételű kővel állunk szemben.
A kövek - összetételük alapján - több típusa különböztethető meg: kalcium-oxalát, kalcium-foszfát, húgysav, vagy cisztin. A vesekövek 80 százaléka kalcium tartalmú kő. A kövek kialakulásában szerepet játszik, az étrend és a folyadékbevitel. Gyakrabban alakulnak ki kövek azoknál, akik sok fehérjét fogyasztanak, illetve akiknek magas a nátriumbevitelük. A visszatérő vesekövességben szenvedőknek éppen ezért is javasolják a fehérje és sószegény étrendet.
Annak ellenére, hogy a vesekövek leggyakrabban kalcium alapú kövek, a kalciumbevitel csökkentése nem mérsékli a betegség kockázatát. A csökkentett kalciumbevitel csökkenti ugyan a vizelet kalciumszintjét, de fokozza az oxalátürítést, és így kőképződéshez vezet.
Bár a vesekő kialakulásának sokféle oka lehet, és az év bármely szakában bárkinek okozhat kellemetlenséget, a leggyakrabban nyáron jelentkeznek a panaszok. Ennek oka az, hogy a nagy melegben az erőteljes verejtékezés és az elégtelen vízfogyasztás enyhe kiszáradáshoz vezet. Ettől megnő egyes anyagok koncentrációja a vizeletben, amelyek kikristályosodva vesekövet képeznek. A bőséges folyadékbevitel kiemelt fontosságú a húgyúti kövesség megelőzésében.
A betegség gyakran tünetmentes és a kövek jelenlétére csak véletlenszerűen, egyéb okból végzett vizsgálatok során derül fény. Ha a kövek a húgyutak elzáródását okozzák, akkor hirtelen nagyon erős hasi fájdalom jelentkezik. A fájdalom jellegzetesen a vesetájékra lokalizálódik, igen erős, gyakran álmából kelti fel a beteget, émelygéssel, hányingerrel és hányással járhat. A fájdalom esetenként epizódokban jelentkezik, és a hasban előrefelé sugárzik. Ha a kő lefelé halad a húgyvezetékben (ureter), akkor a fájdalom a herékbe, vagy a nagyajkakba sugárzik.
A kövesség második jellegzetes tünete a véres vizelet (haematuria). Utóbbi olymértékű lehet, hogy a beteg maga is észreveszi vizeletében a vért, de esetenként csak a laboratóriumi vizsgálatok mutatják ki a vért. A vizelet üledékének mikroszkópos vizsgálata során a kristályok is láthatóak lehetnek. Ha a vesekövesség következtében húgyúti fertőzés alakul ki, akkor a panaszok mellé hidegrázás, magas láz is társulhat.
Mivel a kövek 85 százaléka sugárfogó, a hasi röntgenfelvételen és a hasi ultrahang vizsgálat során is látható. Az eltávolított kő ún. krisztallográfiás elemzése ad pontost választ arra, hogy milyen összetételű kővel állunk szemben.
- Kialakulása, tünetei, felismerése
- Kezelése, megelőzése
