Amerikai kutatók kísérletei alapján a biztonsági standardok által meghatározott ózonkoncentráció is egyértelműen rossz hatással van az egészséges emberek tüdejére és légzési funkcióira.

Ajánló
A rovat legújabb cikkei:
Az alacsony születési súly későbbi légzőszervi betegségekre hajlamosíthat
Méhlepény-eredetű őssejtek segíthetnek a tüdőbetegeken
A kismamáknál sokkal súlyosabb lehet az új influenza lefolyása
A nyelvhez hasonlóan tüdőnk is érzékeli a káros anyagokat
Egy örökletes gyermekkori tüdődaganat nyomában
H1N1: szórványos rezisztencia alakult ki az egyik antivirális szerrel szemben
Új optikai módszerrel elemzik a daganatos sejteket
USA: fekete keretes figyelmeztetés a dohányzásról történő leszokást segítő szereken
Hogy leteszteljék, vajon az újonnan felállított küszöbkoncentráció milyen hatással van az emberi szervezetre, Schelegle munkacsoportja 31 egészséges, nemdohányzó önkéntes jelentkező légzési funkcióit vizsgálta 60, 70, 80 és 87 ppb koncentrációjú ózonexpozíció, illetve szűrt levegő mellett. (A kutatók a légzésfunkció minőségét az FEV1 értékek megállapításával tesztelték, ami nem más, mint a maximális belégzés szintjéről indított erőltetett kilégzés első másodpercében kifújt levegő térfogata.) A jelentkezők hat ötvenperces időtartamú, közepes erősségű fizikai terhelés során voltak kitéve az ózon hatásának, melyek között tízperces szüneteket tartottak. A vizsgálat felénél félórás ebédszünetre is sor került. A légzési funkciókat az ózonexpozíció előtt, közben és után is elemezték, továbbá minden résztvevő szubjektív tünetekre vonatkozó kérdőívet is kitöltött. A vizsgált koncentrációértékek közül már 70 ppb ózonszint mellett is jelentkezett objektíven mérhető funkcióromlás, ugyanakkor a szubjektív légzési panaszok is felszaporodtak. Ezeket az eltéréseket a vizsgálat hatodik órájában lehetett észlelni.
Ezek az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a mostani standard által megállapított ózon-határérték mellett az egészséges emberek légzési funkciói romolhatnak könnyű, vagy közepes erősségű fizikai terelés (például biciklizés vagy sétálás) alatt - fűzte hozzá Schelegle. Mivel ezek a negatív változások teljes mértékben reverzibilisnek bizonyultak, lehetőség lenne a tesztelést veszélyeztetetteken, pl. asztmás betegeken is elvégezni, hasonló koncentrációk és expozíciós időtartam mellett.
A felmérés eredményei egybevágtak a már korábbról is ismert dózis-hatás görbével, miszerint minél nagyobb az ózon koncentrációja, annál nagyobb mértékű légzési funkcióromlás következik be. Ugyanakkor az egyes résztvevők ózon-expozíció iránti érzékenységében egyedi különbségek mutatkoztak. Akadtak olyanok is, akiknek a szervezete túlzott mértékben reagált az ózon koncentrációjának emelkedésére. A kutatók azonban még nem ismerik azokat a tényezőket, amik fogékonnyá teszik az embert az ózon légzésfunkciót rontó hatására.
Schelegle kifejti, hogy további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy az ózonnal szembeni érzékenység hátterében álló mechanizmusokat feltárják, beleértve az egészséges és a veszélyeztetett populációt is. Azért van nagy jelentősége ez ilyen jellegű a kutatásoknak, mert manapság egyre gyakrabban haladja meg az ózonkoncentráció a biztonsági küszöbértéket, így gyakrabban tapasztalhatók az ebből származó nemkívánatos következmények is.
Forrás: EurekAlert
[origo] egészség








